Képalkotó eljárások

Képalkotó lehetőségek

Négy nagy képalkotó eljárást különböztetünk meg, amelyeket a Fájdalomközpont orvosai is kérnek a betegektől a pontos diagnózis felállításához, vagy a kezelés elvégzéséhez.

Röntgen

A legrégebb óta ismert, és a leginkább elterjedt képalkotó eljárás.  Elnevezése egy német tudóshoz, az eljárás felfedezőjéhez kötődik, Wilhelm Conrad Röntgen-hez. A röntgen elektromágneses, ionizáló sugárzást takar, amely élettanilag veszélyes. A röntgensugarak áthatolnak a lágyabb szöveteken, azonban a csontokon, fogakon és a nagyobb sűrűségű szöveteken nem, emiatt ezek megjelenítésére használják őket. Bizonyos vizsgálathoz kontrasztanyagot is alkalmaznak, melynek segítségével például az érrendszer is vizsgálható. Az eljárás legnagyobb előnyei közé sorolható, hogy gyors és azonnal látható képet ad (filmen, vagy újabban digitálisan is). További előnye, hogy elterjedt eszközről lévén szó, már nem csak a csúcs felszereltségű intézményekben hozzáférhető.

CT-komputertomográf

A készülék működése Röntgen-sugarakon alapszik, azonban fontos szerephez jut a számítógép. A készülék síkszerű Röntgen-sugarakat bocsát ki, melyek több irányból is átvilágítják a testet, ami által térbeli képszerkezetet kapunk. Az eljáráshoz szükséges egy számítógép, amely képes feldolgozni a nagy felbontású felvételeket.

Ultrahang

Működése az emberi fül számára hallhatatlan, magas frekvenciájú (1-14 MHz) hanghullámra alapul. Az ultrahang bizonyos szöveteken áthatol, egyeseken elhajlik, míg másokról visszaverődik. Kiválóan alkalmas a belső szervek méretének és alakjának meghatározására (körvonal), továbbá az egyes szervek homogenitását is jól érzékelteti, többek közt idegen szövetek kimutatására is alkalmas.

A készülék – leggyakrabban – egy feji részből áll, melyet sikosítóanyag használata mellett végig húznak a vizsgálandó felületen. A számítógép a kibocsátott és a visszavert hanghullámok sebességéből számolja a fej és a visszaverő határfelület (szerv) távolságát.

MRI vagy MR-vizsgálat

A berendezés működési alapelve a mágneses magrezonancián alapszik, melynek során a szervezetünkben található hidrogénatomokat erős mágneses térrel gerjesztik, az általuk visszavert sugarakat pedig érzékeli a berendezés. A CT-hez képest lényegesen élesebb és pontosabb képet ad, ráadásul nem csak egyetlen síkban, hanem tetszőleges síkben képes a belső szervekről képet adni.

A pontosabb eredmény érdekében kontrasztanyag is használható, sőt alkalmas élettani folyamatok (pl. véráramlás) nyomon követésére is. A berendezés a CT-hez hasonló, azonban lényegesen nagyobb hosszúságú henger. Használatakor komoly figyelmet érdemelnek a mágnesezhető anyagok, a mágneses mező óriási erőssége miatt a lövedékhatásból számos sérülés származhat!