Ezek a leggyakoribb félelmek az onkológiai fájdalomcsillapítással kapcsolatban

Mi okozza a daganatos fájdalmat és melyek a kezelés lépcsői?

A daganatos fájdalomnak sok típusa ismert, hiszen más jellegű fájdalmat okozhat a daganat maga, az áttétek és a kezelés kapcsán fellépő következmények. Az onkológiai fájdalom lehet többek közt tompa, éles, égő vagy zsibbadó, lehet álladó vagy szakaszos, lehet közepes erősségű vagy nagyon súlyos fájdalom. Fontos tudni, hogy az onkológiai jellegű fájdalom kezelhető, sőt, a fájdalom visszaszorítása alapvető része a kezelésnek.
- Alapvetően két útja létezik az onkológiai fájdalomkezelésnek: az invazív és a non-invazív beavatkozások. Az első kategóriához tartoznak a sebészeti/idegsebészeti műtétek, idegblokádok, a másodikhoz pedig a gyógyszeres kezelés, a radioterápia (sugár-, izotóp), a pszichoterápia (relaxáció, imagináció), a biológiai válaszmódosító kezelések, a fizikoterápia és akár a komplementer eljárások, mint például az orvosi akupunktúra – ismerteti Pádi doktornő. - A leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres kezelés irányelveit A WHO fektette le. Eszerint a fájdalomcsillapítók három lépcsőben alkalmazandók. Nem ópioid fájdalomcsillapítókat, gyenge és erős ópioidokat, valamint adjuváns szereket ajánlanak a progresszíven erősödő daganatos fájdalom csillapítására. Ha a fájdalom változatlan vagy fokozódik, akkor a következő lépcsőre kell lépni. Az egyes lépcsők gyógyszereit egymással kombinálni, illetve a nem kielégítő hatás miatt cserélgetni általában nem célravezető, vagyis nem csökkenő panaszok esetén lépcsőt kell váltani.

Milyen félelmek jelenhetnek meg az onkológiai fájdalomcsillapítás kapcsán?

Pádi doktornő tapasztalata szerint nem ritka, hogy daganatos betegek fájdalmai nincsenek megfelelően kezelve, ami mögött sokszor félelmek, tévhitek húzódnak meg.

• Előfordulhat, hogy a kezelőorvos nem kérdez a fájdalmak felől, vagy nem minden vizit során teszi ezt meg. Ennek oka lehet az, hogy nem elég járatos a daganatos fájdalomcsillapításban, esetleg fél erősebb fájdalomcsillapítókat, akár ópiátokat elrendelni. Ebben az esetben érdemes egy erre szakosodott palliatív orvost felkeresni.     
• Nem ritka, hogy a beteg vonakodik a fájdalmairól beszélni, nem akarja ezzel „zavarni” a kezelőorvost, nem szeretne panaszkodónak tűnni. A páciens esetleg attól is tarthat, hogy a fájdalom az állapotromlás jele, amivel nem szeretne szembesülni.
• Több beteg fél attól, hogy ópioid-függő lehet a gyógyszerektől. Ennek hátterében az állhat, hogy bizonyos idő után a pácienseknél egyfajta tolerancia alakulhat ki az alkalmazott fájdalomcsillapítóval szemben, ezért már csak a nagyobb dózis lesz hatékony. A tolerancia azonban nem függőség! Ha a szokásos gyógyszerek már nem hatnak, arról mindig szólni kell a kezelőorvosnak, és ő eldönti, mi lehet a megoldás a helyzetben, önhatalmúlag ne emeljük a dózist. 
• Mások a mellékhatásoktól félnek, attól, hogy eltompulnak, nem lesznek képesek úgy működni ezek miatt, mint korábban. Az erősebb fájdalomcsillapítóknak valóban lehetnek mellékhatásaik, azonban a palliatív orvos ezek kezelésében, csökkentésében is jártas. A cél mindig a legkevesebb mellékhatás mellett elérhető legnagyobb hatás a fájdalomcsillapításban.

Hogyan beszéljünk a fájdalomról?

- A legfontosabb, hogy a páciens mindig bátran beszéljen a fájdalmairól, ezt senki sem fogja panaszkodásnak tekinteni az onkológiai ellátás során – hangsúlyozza dr. Pádi Éva, a Fájdalomközpont klinikai onkológusa, palliatív orvos, az onkológiai fájdalmak csillapításának specialistája. – Érdemes átgondolni a fájdalom jellemzőit: milyen erős lehet egy tízes skálán, milyen jellegű, hol jelentkezik, van-e valami, ami kiváltja, felerősíti vagy csökkenti azt, milyen fájdalomcsillapítókat kapott eddig a beteg, mi segített neki, jelentkeztek-e mellékhatások. Ha pedig valaki úgy érzi ebben az egyébként is kiszolgáltatott, nehéz helyzetben, hogy nem jut megfelelő ellátáshoz, érdemes más szakembereket is felkeresni a lehető legjobb életminőség elérése érdekében.

Forrás: Fájdalomközpont (www.fajdalomkozpont.hu)