Csontritkulás

Mi is az a csontritkulás?

Mely korosztályt veszélyezteti a csontritkulás?

A csontritkulás kialakulásának okai

A csontritkulás kialakulásának mechanizmusa

A csontritkulás tünetei

A csontritkulás diagnózisa

A csontritkulás megelőzése

A csontritkulás kezelése

Mi is az a csontritkulás?

A csontritkulás (osteoporosis) egy sokak számára ismert, nem is olyan ritka betegség, amely során a csontok ásványianyag-tartalma csökken, emiatt a csontszövet ritkábbá és gyengébbé válik. Ez így növeli a csonttörések kockázatát, különösen a gerinc, a csípő és a csukló területén. A csontritkulás gyakran lassan, észrevétlenül alakul ki, mert kezdetben nincs specifikus tünete. Az idő előrehaladtával azonban a csontok annyira meggyengülhetnek, hogy a legkisebb sérülés is törést okozhat.

A csontritkulás során előforduló törések gyakran patológiás törésként jelentkeznek, amely olyan csonttörés, ami normál csontsűrűség mellett nem következne be. Patológiás törés esetén a csont olyan minimális erőhatásra törik el, mint például egy kisebb esés, egy hirtelen mozdulat, vagy akár spontán, nyilvánvaló külső trauma nélkül. Ezek a törések különösen gyakoriak a csontritkulás által leginkább érintett területeken, mint a csigolyák, a csípő vagy a csukló. A betegség elsősorban idősebb korban jelentkezik, különösen nőknél a menopauza után.

Mely korosztályt veszélyezteti a csontritkulás?

A csontritkulás (osteoporosis) jellemzően az idősebb korosztály betegsége, leggyakrabban 50 éves kor felett alakul ki. Nőknél különösen gyakori a menopauza utáni időszakban, amikor a szervezetben bekövetkező hormonális változások – elsősorban az ösztrogén szintjének csökkenése – jelentősen felgyorsítják a csonttömeg elvesztésének ütemét. Az ösztrogén hormon fontos szerepet játszik a csontok egészségének megőrzésében, és hiánya miatt a csontszövet ritkulása fokozott mértékben következik be. Ezért a menopauza utáni nők különösen veszélyeztetettek a csontritkulás szempontjából.

Férfiaknál a csontritkulás általában későbbi életkorban, 60 év felett jelentkezik, azonban náluk is előfordulhat fiatalabb korban, ha bizonyos kockázati tényezők fennállnak. Ezek közé tartoznak például a hormonális problémák, a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, valamint bizonyos gyógyszerek tartós szedése. Továbbá, a genetikai hajlam is szerepet játszhat a csontritkulás kialakulásában.

Összességében tehát a csontritkulás leginkább az idősebb korosztályt érinti, különösen a menopauza után lévő nőket, de a férfiak és a fiatalabbak is tartozhatnak a rizikócsoportba, ha életmódjuk vagy egészségi állapotuk ezt indokolttá teszi. Az egészséges életmód és a megfelelő táplálkozás azonban jelentős mértékben hozzájárulhat a csontritkulás megelőzéséhez és késleltetéséhez.

Kapcsolódó cikkünk

Derékfájás? Íme a válaszok a legfontosabb kérdésekre

A derékfájás az egyik olyan panasz, amivel az emberek leggyakrabban fordulnak orvoshoz. Ennek pedig nem csak egy konkrét sérülés vagy rossz mozdulat lehet az oka, hiszen például az ...

A csontritkulás kialakulásának okai

A csontritkulás (osteoporosis) kialakulását két tényező befolyásolja: az élet első 40 éve során megvalósuló csont-felépülés, valamint az ezt követő csont leépülés mértéke. A csontszövetben mind fiatal mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik. A csont ilyen szintű anyagcseréjével alkalmazkodik a környezeti megterheléshez, újítja meg időről időre szöveti felépítését. A csontritkulás akkor kezdődik, amikor a csont lebontása nagyobb mértékű, mint a csont-építés.

A csontanyagcsere nem azonos szintű a két féle csontállományban: a szivacsos állományban nagyobb mértékű, a kompakt állományban alacsonyabb. Ennek megfelelően a csontritkulás tünetei (csontsűrűség csökkenése, csonttörések) először azon csontokban jelentkeznek, ahol nagyobb a szivacsos csont állománya: csukló, gerinccsigolyák, combcsont.

A csontátépülésben megfigyelhető arányváltozás – lebomlás előtérbe kerülése – mögött elsősorban a klimaxszal összefüggő endokrinológiai változások, elsősorban az ösztrogénszint jelentős csökkenése áll. Az ösztrogén ugyanis a csont épülését fokozza.

Másodlagos csontritkulást idézhet elő: anorexia nervosa, hiperprolaktinémia, pajzsmirigy működési zavar, mellékpajzsmirigy működési zavar, mellékvesekéreg túlműködés, emésztési és felszívódási zavarok, csontvelő betegségek, autoimmun betegségek, alkoholizmus, reumatoid artritis, mozgásképesség elvesztése és a hosszútávú szteroid-kezelés.

A csontritkulás kialakulásának mechanizmusa

A csontritkulás kialakulásának mechanizmusa a csontszövet lebomlása és újraképződése közötti egyensúly felborulásán alapul. A csontszövet folyamatosan megújul a csontremodelling nevű folyamat során, amelyben a régi vagy sérült csontszövetet az oszteoklaszt sejtek lebontják, majd az oszteoblaszt sejtek új csontszövetet építenek helyette. A csontritkulás akkor alakul ki, amikor a csontlebontás üteme meghaladja a csontépítés ütemét, így a csontok sűrűsége csökken, és szerkezetük gyengébbé válik.

A csontritkulás kialakulása során tehát a csontok fokozatosan elveszítik sűrűségüket és szakítószilárdságukat, ami törékenyebbé és állományukban gyengébbé teszi őket. A csontritkulás folyamata alattomos, gyakran tünetmentes, amíg egy kisebb sérülés vagy esés következtében csonttörés nem következik be. Ezért fontos a csontritkulás korai felismerése és a megelőző intézkedések megtétele a csontok egészségének megőrzése érdekében.

A csontritkulás tünetei

A csontritkulás sajnálatos módon sok esetben tünetmentesen zajlik, különösen, amikor csigolyatörésekről van szó. A csontritkulás következtében kialakuló csigolyatörések gyakran rejtve maradnak, így a beteg sokszor nem is tud arról, hogy csonttörése volt. Még a vizsgáló orvos is könnyen elsiklik a csontritkulás okozta törések felett, ha azokat nem kifejezetten keresik. Gyakran csak akkor derül fény a csontritkulás miatti törésekre, amikor a röntgenorvos célzottan keresi a törési jeleket, és felfedezi a csontritkulás által okozott károsodásokat.

Az előrehaladott csontritkulás során a sorozatos csigolya-összeroppanások következtében a testmagasság folyamatosan csökken, a gerinc előrehajlik, és a mellkas, valamint a hasi rész összenyomódik. A csontritkulás ezen szakasza már gyakran hátfájdalommal jár, továbbá emésztési és légzési panaszokat is okozhat. A csontritkulás azonban nemcsak a csigolyákra korlátozódik; a betegség következtében gyakoriak a csípő-, csukló- és egyéb törések is, amelyek jelentősen csökkentik a mozgásképességet és önállóságot.

A csontritkulás előrehaladtával a betegek egyre gyakrabban tapasztalhatnak olyan tüneteket is, mint a fokozódó fáradtság, a karok és lábak gyengesége, valamint az állandósuló fájdalom az érintett területeken. A csontritkulás következtében a csontok annyira meggyengülhetnek, hogy már kisebb sérülések, akár egy köhögés vagy egy hirtelen mozdulat is törést okozhatnak. Az idősebb korosztályban, különösen a menopauzán átesett nőknél, a csontritkulás ezen tünetei komoly életminőség-romláshoz vezethetnek.

A csontritkulás diagnózisa

Csontsűrűség

A csontritkulás (osteoporosis) diagnózisának alapja a csontsűrűség mérése oszteodenzitometriás tesztekkel. A csont sűrűségének mérése során gyakorlatilag a csont kálcium tartalmát mérjük. A csontsűrűségre nem létezik abszolút viszonyítási szám, hiszen a mérés során kapott eredményt minden esetben az illető nemének, életkorának megfelelő „egészségesekben” mért átlagértékhez viszonyítjuk, és az átlagtól való eltérés mértékében adjuk meg.

Gyors és egyszerű csontritkulás teszt az ultrahangos vizsgálat, amit legtöbbször a sarokcsontnál végzik el a szakemberek.

A csontsűrűség mérésének legpontosabb módja az ún. DEXA, azaz a röntgensugarak elnyelődésén alapuló mérés. Leggyakrabban mért régiók a szivacsos csontállományban gazdag területek, mint a csukló, a csigolyák és a csípő. Gyors és szűréshez alkalmas a sarokcsont sűrűségét mérő ultrahangos készülék.

A csontsűrűség elsősorban a kezeletlen csontrendszer állapotának felmérésére alkalmas. Kezelést követően már csak a kezelés eredményességére lehet következtetni a kiindulási értékekhez hasonlított változásokból.

Laborvizsgálatok

A csontritkulás diagnózisának felállításához, a pontos mértékének megállapításához elengedhetetlen a csontanyagcserére jellemző laborparaméterek meghatározása: szérum kálcium szint, szérum foszfát szint, parathormon szint.

Röntgen

A csontritkulás szövődményeinek felderítésére, súlyosságának megállapítására szolgál. Csonttörések, csigolyatest összeroppanások állapíthatók meg belőle.

Csonttörési rizikó megbecslése

A csontritkulás veszélyének, súlyosságának egyik fokmérője, hogy mekkora esélye van a betegnek csonttörés kialakulására a következő tíz évben. A WHO által kidolgozott FRAX becslési kérdőívet itt találja: http://www.shef.ac.uk/FRAX/tool.jsp?locationValue=16

A csontritkulás megelőzése

A csontritkulás kialakulását megelőzni elsősorban a csontépülés fokozásával lehetséges. A csontépülést segíteni lehet rendszeres fizikai aktivitással, megfelelő táplálkozással (kálcium, D-vitamin és fehérje bevitele).

A csúcscsonttömeg (20-25 éves kor) kialakulása előtti fizikai aktivitás, sportélet jelentősen segíti a későbbi csontritkulás kialakulását. Főként a nagyobb megterheléssel járó sportok (rezisztencia edzések: erősítés, súlyemelés) felelősek a nagyobb csonttömeg kialakulásáért, az állóképességi sportok (mint futás, úszás, kerékpározás) kisebb mértékben. Az erősítő edzéseket időskorban is érdemes folytatni vagy akár elkezdeni, hiszen ezzel is csökkenthető a csontritkulás mértéke. A csontritkulásnak (osteoporosis) nincsenek tünetei. A betegség első érzékelhető jelei a csonttörések, ekkor azonban a csonttömeg legalább 30%-a már eltűnt. Leggyakoribb csonttörések: csuklótörés, csigolyatörések, csípőtörés.

A csontritkulás kezelése

A csontritkulás kezelése a megelőzéssel kezdődik. És itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres fizikai aktivitást, a mozgást. Amennyiben a vázizomrendszer igénybevétele csökken, a szervezet leépíti a „felesleget”. Ahogy a nem használt izmok sorvadnak (ld. gipsz viselése során eltűnő izmok), úgy ez az eltűnés igaz a nem használt, nem terhelt csontokra is. Időskorban sem késő elkezdeni a fizikai aktivitást, kiváltképp az erősítő edzéseket, mivel ekkor is csökkenteni lehet az osteoporosis mértékét. Gyógyszeres kezelés során a D vitamin és kalcium pótlás minden esetben kötelező.

Egyéb gyógyszeres kezelés során cél a csontállomány csökkenésének lassítása, megállítása, esetleg növelése. Erre alkalmas készítmények a női hormonpótlók, valamint a speciális csontritkulás ellenes készítmények, kalcitonin hormon, parathormon ellenes készítmény.

Téma szakértője

Dr. Csengei Gábor PhD.

reumatológus

Specialitások:

• Derékfájdalom
• Hátfájdalom
• Gerincfájdalom
• Csontritkulás
• Porckorongsérv
• Köszvény

Előjegyzés